A könyv alaptémája egy elixír, maga a Prima Materia, amely halhatatlanná tesz. A történet 1535-ben indul, és háromszáz évvel később ér véget. Újabb és újabb életeken és halálokon át követhetjük végig egy nyughatatlan lélek reinkarnációs fejlődéstörténetét.

Venczel Vera számára a vígszínházi színpadi változatot a rendező, Bodor Böbe, és a drámaíró-dramaturg, Lőrinczy Attila készítette el

SZEPES MÁRIA

(1908 – 2007)

“Az a mániám, vagy szent őrületem, hogy amit írok, azt érdekesen írjam. Nincs jogom untatni sem tudománnyal, sem művészettel senkit. Százötven könyvem jelent meg eddig, de kétszáz lesz azután, ha én már levetem a testemet…

Szepes Mária színészcsaládba született 1908. december 14-én. Édesapja Scherbach Oziás, művésznevén Papír Sándor, komikus, jellemszínész, édesanyja Kornai Margit primadonna.

Papír Magda néven három éves korától ő maga is színpadra lép, és némafilmekben játszik.

Kilencévesen kezd verseket, novellákat írni, érettségi után művészettörténetet, irodalmat és pszichológiát tanul, és nevelőapja Galánthay Balogh Béla Astra filmstúdiójának dolgozik; forgatókönyveket és dalszövegeket ír, többek között Karády Katalinnak.

1930-ban házasságot köt Szepes Bélával, aki ezüstérmes olimpikon, újságiró, síbajnok, karikaturista és szobrász egy személyben. Három évre német lapoknak dolgozó újságíróként Berlinbe költöznek, majd Hitler hatalomra jutásakor hazatérnek.

1938-ban kisfiúk születik, akit hét hónaposan elveszítenek. Szepes Mária ezután kezdi el írni leghíresebb regényét, A vörös oroszlánt. A könyv 1946-ban jelenik meg Orsi Mária álnév alatt, és nagy feltűnést kelt.



1947-48-ban, a könyvkiadók államosítása után a kötetet transzcendens tartalma miatt bezúzzák. A műből Szepes Mária jó barátja, Hamvas Béla filozófus, író ment meg néhány példányt a Széchényi Könyvtárból, ahol akkoriban könyvtárosként dolgozik. A későbbiekben ezek a példányok szolgálnak alapjául az amerikai magyar kiadásoknak, valamint a német, angol, olasz, spanyol, portugál, szerb, szlovák és román műfordításoknak.

“Amikor azt hitték, megölték a könyvemet, akkor kezdett el élni” – mondta Szepes Mária.

A kötet Magyarországon csak 1989-ben jelenhetett meg ismét csorbítatlanul, immár a szerző neve alatt.
A szocializmus hosszú évtizedeiben – mint a polgári írók közül oly sokan – Szepes Mária is nem kívánatos személynek számított, s másokhoz hasonlóan ő is a gyermekirodalom felé fordult. Nevéhez fűződik egyebek mellett a nagysikerű Pöttyös Panni sorozat tizenkilenc darabja.

Hétkötetes regényfolyama, a pszichológiai, karakterológiai ihletésű Raguel hét tanítványa, melyen harminc évig dolgozott, sok más, a fióknak írt ezoterikus művével együtt szintén csak a rendszerváltás után kerülhetett az olvasók elé. A vörös oroszlán, a Varázstükör és a Raguel hét tanítványa együtt alkotják főművét, a beavatási trilógiát.

Szepes Mária csak a kilencvenes évektől kezdődően kaphatta meg az őt megillető figyelmet és elismerést; 1994-ben és 1998-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti- illetve Középkeresztjét vehette át.



Varázslatos személyiségét az okkultizmus nagyasszonyaként felfedezte a média is – életének utolsó évtizedében megannyi televíziós felvétel készült vele.

2007. szeptember 3-án, kilencvennyolc évesen hunyt el budai otthonában. Emlékét és hagyatékát a nevét viselő alapítvány gondozza.