A sorozat utolsó koncertjén bemutatkozó műfaj eredete messzire, a bibliai történetek párbeszédes előadásának középkori hagyományához nyúlik vissza. Nevét ezen előadások helyszínétől, az imateremtől (latinul: oratorium) kölcsönözte. Az évszázadok során egyre összetettebbé váló előadásokban nagy szerephez jutott az ének és a zene. Zenei műfajként igazi virágzásnak azonban akkor indult, amikor az áhítatos témák megjelenítésére az opera élettől duzzadó kifejezésmódját, annak eszközeit kezdték alkalmazni. Ebben kétségtelenül úttörő, és sokak szerint a legnagyobb mester volt Georg Friedrich Händel. Számos oratóriuma közül is kiemelkedik monumentalitásával és gazdagságával az Izrael Egyiptomban, amelyet 1739-ben mutattak be a könnyed olasz operákat már megunó, izgalmas ószövetségi sztorikra azonban mindig éhes londoni közönségnek.

A műfaj ma is terem új alkotásokat, persze, a kortárs szerzők számára más lehetőségeket jelent, mint a nagy elődnek. Vajda János műve Szilágyi Domokos Változatok egy képzeletbeli Weöres-versre című variációsorozatára íródott, méghozzá egy jól ismert gyermekdalt téve a zenei variációk témájának. Így a Változatok nem más, mint zenei változatok szövegvariációkra, zenekarra és énekkarra.



Ízelítőül a vers első néhány sora:

„EREDETI

(nincs)

ELSŐ VÁLTOZAT

Henna Hanna, gyehenna

Pulykatojás, szeplős.

Balfelől ül Kisanna,

Jobbfelől a gyeplős.

Henna Hanna mórikál,

Ez az egész móring.

Meg galuska, teli tál,

Meg tán egy hálóing.

Henna Hanna hazamegy

Henna Hannibálhoz.

Elefántjuk van nem egy,

Az Alpokba báloz.”