A 20. század egyik legnagyobb muzsikusa, kamarazenésze és zenepedagógusa volt Végh Sándor. Hegedülni Hubaytól, zenét szerezni Kodálytól tanult a Zeneakadémián. 1934-ben megalapította a Magyar vonósnégyest, amelyben Székely Zoltánnak engedte át az elsőhegedű posztot. Hat évvel később kivált, és a saját nevét viselő kvartettel kezdett új életet. A majd’ negyven évig azonos tagokkal működő Végh Quartettel etalon értékű felvételeket rögzített Beethoven és Bartók műveiből, a világot is meghódítva. Végh Sándor 1946-ban elhagyta Magyarországot, és csak koncertezni tért néha vissza; Pablo Casals hívta meg mesterkurzusokat tartani, ekkor kapott kedvet a tanításhoz.

A Salzburgi Mozarteumban 1971-től 1997-ben bekövetkezett haláláig nevelte ki a jobbnál jobb zenészeket, valóságos iskolát teremtve, valamint vezette az intézmény zenekarát, a zenekari repertoárból is nagyszerű lemezeket készítve. Világhír ide, iskolateremtés oda, szülőhazájában, Magyarországon nem az őt megillető helyen értékelték tevékenységét, nagyságát. Ezt az adósságot igyekszik törleszteni az emléknap Végh Sándor születésének századik évfordulóján, valamint az ehhez kapcsolódóan rendezendő vonósnégyes-verseny és számos más esemény, Keller András művészeti vezetésével. Az emléknap kamarazenei hangversenyén a Végh Sándor által játszott repertoárból válogattak a legjobb magyar kamaramuzsikusok – nagyobbrészt maguk is Végh Sándor tanítványai –, valamint a Végh Sándor vezette Camerata Salzburg koncertmestere, Alexander Janiczek.